Csak tudnám miért van az, hogy minden beszámolót úgy kezdek el, hogy fogalmam sincs mit kéne írni, aztán a végére mégis olyan hosszú lesz, hogy van aki elretten tőle, és el sem olvassa. Hogy ők járnak-e jobban, azt nem tudom… Mindenesetre ezeket jó megírni, talán valaki tud belőle hasznosítani valami infót, esetleg elkerül olyan hibákat, amiket nekem nem sikerült. Vagy olyan dolgokra is felhívja a figyelmet, amiről sehol nincs szó, de mégis lehet jelentősége. Mert ugye az okos más kárán tanul. Persze ezeket magamnak is írom, később jó lesz felidézni az emlékeket, jó lesz egy kicsit nosztalgiázni.
Nagyon lassan készült el, és vigyázz, nagyon hosszú! Sőt, még annál is sokkal hosszabb!Érdemes továbbolvasni »

Hú, honnan is kéne ezt most elkezdeni… nem állnak még össze a gondolatok. Kezdjük valahol ott, hogy a Balatonman nagyon közel áll a szívemhez. Nem csak a fantasztikusan jó pálya és környezet miatt, hanem mert itt lettem triatlonos még 2016-ban. Azután 2017-ben elbánt velem a pálya (vagy inkább én magammal), de utána a 2018-as verseny igazán jól sikerült. És nem volt kérdéses, hogy 2019-ben is jövök. Vagy megyek.

Érdemes továbbolvasni »

2018. július 30-a van. Két nap telt el a verseny óta, de még most sem biztos hogy felfogtam, hogy Ironman lettem. Nem tudom hogy lesz ebből beszámoló, emlékek ezrei pörögnek az agyamban, a verseny minden perce előttem van. De valamit csak sikerül majd ebből is kihozni. Nem lesz rövid, azt hiszem.Érdemes továbbolvasni »