2016 Find Your Limits! – Az első verseny

A nagyatádi váltós próbálkozások után, amikor már elhatározássá vált, hogy “majd egyszer” odaállok egyéniben is, tudtam hogy hosszú lesz az út. És ezen az úton nem lehet az első állomás Nagyatád, lépésről lépésre kell felépíteni a versenyeket is. 2015 végén, 2016 elején a friss úszástudással még nem tudtam melyik lesz az első versenyem, nem is keresgéltem még. Gondoltam majd tavasszal keresek egy nyári versenyt, amikor már meleg lesz a víz, nem kell neoprén, és nekem megfelelő időjárás várható: napsütés, döglesztő meleg, mert az a jó.

Érdemes továbbolvasni »

…mint a nyeletlen balta

Kb. így lehetett jellemezni az úszásomat egészen 2015. nyaráig. Szóval tudtam, hogy ha komolyan gondolom ezt a triatlonos dolgot, akkor szégyenszemre 40 évesen úszóiskolába kell mennem. Ez velencei-tavi gyerekként nem volt könnyű döntés, de mivel előtte mindent megpróbáltam önerőből, és nem sokra jutottam, így csak elszántam magam.Érdemes továbbolvasni »

Időgép: 2006 eXtremeMan Nagyatád

Hol is kezdjem? A történet valahol itt kezdődött 2005-ben. Azóta eltelt egy újabb év, de még szinte be sem fejeztem a tavalyi beszámolót, amikor már törtem a fejem az idei tennivalókon.

Valahogy úgy fejeztem be tavaly, hogy “A csábítás nagy.” Hát valóban, nagyon nagy volt. Szerettem volna már a téli alapozást a 2006-os nagyatádi egyéni indulás fényében végezni. De még az év vége előtt kiderült, hogy a 2006-os év gyökeres változásokat fog hozni, és esélyem sem lesz tisztességgel felkészülni az egyénire.

Érdemes továbbolvasni »

Időgép: 2005 eXtremeMan Nagyatád

Prológus

Ironman, vagyis hosszútávú triatlon. Nagyon régóta forgott a fejemben a gondolat, hogy egyszer neki kell vágni egy ilyen versenynek. De ez nagyon-nagyon távoli elképzelés volt, mert a 180km kerékpár még csak rendben volna, de a 42km futás, és főleg a 3,8km úszás számomra mindig is legyőzhetetlen távolságnak tűnt. A topicot olvasva azonban tavaly már úgy gondoltam, hogy nézőként és szurkolóként lemegyek Nagyatádra. Emellé az a megtiszteltetés is ért, hogy Obor felkért segítőjének.
Nagyon jól éreztem ott magam, és nem törődtem Ákibácsi előzetes figyelmeztetésével: aki egyszer nézőként részt vesz, az nem menekül meg attól hogy 1-2 éven belül valamilyen formában rajthoz is álljon.
Már a tavalyi versenyen elhatároztam hogy idén váltóban szeretnék indulni, és kapóra jött Chino ötlete még a télen, hogy duóban teljesítsük az Ironmant. Hogy ez mit jelent, és mit kell tennem hogy sikerrel járjunk, akkor még nem tudtam.

Érdemes továbbolvasni »

Még mielőtt a Balatonman-ről írnék…

…muszáj elmesélnem, mennyi közöm volt edddig a triatlonhoz. Duatlon versenyeken 2000-től jópárszor indultam, meg terepduatlonon is, de a triatlon az úszni nem tudás miatt mindig csak elérhetetlen álom maradt.
Aztán 2004. augusztusában Csűrös Róbert barátom segítőt keresett a nagyatádi versenyre, amit én – miért is ne? – alapon elvállaltam. Ez volt az első “részvételem” egy triatlonversenyen. Azok az élmények amik ott értek, egyenesen vezettek a következő írás témájához. Most üljünk be az időgépbe, és a következő posztban repüljünk vissza 2005-be!


A kapcsolódó Facebook poszt alatt tudsz hozzászólni:
https://www.facebook.com/tri40plusz/posts/340629843114068