A nagyatádi váltós próbálkozások után, amikor már elhatározássá vált, hogy “majd egyszer” odaállok egyéniben is, tudtam hogy hosszú lesz az út. És ezen az úton nem lehet az első állomás Nagyatád, lépésről lépésre kell felépíteni a versenyeket is. 2015 végén, 2016 elején a friss úszástudással még nem tudtam melyik lesz az első versenyem, nem is keresgéltem még. Gondoltam majd tavasszal keresek egy nyári versenyt, amikor már meleg lesz a víz, nem kell neoprén, és nekem megfelelő időjárás várható: napsütés, döglesztő meleg, mert az a jó.
A Facebookon követője voltam az IM Budapest 70.3 verseny oldalának. Bár egyelőre nem volt tervben a féltáv, meg az IM szériás versenyek nevezési díja is borzasztóan magas volt, azért én követtem az eseményeket. És egy februári napon megosztották az oldalon a Find Your Limits! versenysorozat kiírását. Az nyilvánvaló volt, hogy ez is Kropkó Péterék “gyermeke”, így a színvonal felől nem lehetett kétségem, hogy kiemelkedő lesz. De ami miatt főleg megdobbant a szívem, hogy az első verseny, egy sprint táv, május közepén lesz a Velencei-tónál. Ennél jobbat kitalálni sem lehetett volna: a lehető legrövidebb táv, beavatásnak épp jó, ráadásul hazai pályán. Végre volt egy konkrét célja a felkészülésnek.
Zűrös év volt a 2016-os, így napi vagy akár heti részletességű edzéstervet nem tudtam írni. Ami fix volt, az a heti két úszás, legalább egy hosszabb (10 km körüli) futás, és legalább egy 40km körüli bringa. Ha ennél több is belefért, az csak extra volt. Úgy gondoltam, az első sprint táv szintidőn belüli teljesítéséhez ennek elégnek kell lennie. A pályát többször is bejártam, de sok újdonságot nem jelentett, mert azokon az utakon már több százszor jártam, hol egyik, hol másik irányból. Mivel a verseny májusban volt, a hónap elejétől már naponta néztem a vízhőmérsékletet. Volt már májusban olyan meleg a tó, hogy alkalmas vol strandolásra, de az evezőspálya mindig csalóka, mivel a kotrás miatt mélyebb mint a déli parti strandok, így lassabban is melegszik fel. A hónap elején már biztosnak látszott, hogy a víz nem fogja elérni a 22 fokot, így engedélyezett lesz a neoprén. Valószínű olyan hideg sem lesz, hogy a neoprén kötelező legyen, de irtózom a hideg víztől, szóval neoprént kellett szereznem. Tudtam, hogy egy igazán komoly neoprén marha drága, így Orcában, Zoggsban, 2XU-ban nem is gondolkodtam. Megnéztem viszont a Decathlon oldalát, és csodák csodájára nekik nem csak szörfös és búvár neoprénjük volt, hanem normális úszó is. Nem is csak egyféle. Kiválasztottam egyet, és elkezdtem utánaolvasni a neten, hogy mik vele a tapasztalatok. Felhasználói véleményt csak egyet találtam, az pozitív volt. De találtam egy angol oldalon egy tesztet is, ahol kifejezetten alacsony árfekvésű neopréneket teszteltek. És ezen a teszten nem szerepelt rosszul. Amit felróttak neki, hogy a felhajtóereje egy kicsit kisebb mint a megszokott. De jó anyag, jó szabás, erős cipzár, igényes kidolgozás. Gondoltam, ha csak ennyi baja van, akkor nekem biztos nem lesz vele problémám, és 35000 forintért mást úgysem találok. Nézegettem persze használtakat is, mind itthon, mind eBayen, volt amelyikre licitáltam is, de nem lett az enyém, túllicitálták az általam kitűzött maximális árat. Szóval megvettem a neoprént.
Egy szép májusi vasárnap délután, két héttel a verseny előtt megvolt a próba. A tó csak 16 fokos volt, szóval máris megtapasztalhattam mennyit számít ez a ruha. Eleinte nyilván szokatlan volt, de a ruha mérete stimmelt, így csak minimális mértékben akadályozta a mozgást. Persze ettől még nem tanultam meg gyorsban úszni, de éreztem hogy ez azért sokat segít. De tudtam azt is, hogy versenyen mellben fogok úszni, a neoprén ellenére is. Amivel viszont nem számoltam, hogy a mellúszást ennyire megbonyolítja a neoprén. A felhajtóerő, ami gyorsnál áldás, az itt átok volt. Felemelte a fenekemet, de felemelte lábszáramat is, így a mell lábtempónál a felszín felé, és sokszor a víz fölé rúgtam. Próbáltam tudatosan lefelé rúgni, de így is kirúgtam néha a vízből. Ettől eltekintve a próba jól sikerült, tudtam hogy nem lesz gond az úszással. Még egy vagy két uszodai edzésre is vittem a ruhát, és egész jól összeszoktunk a végére.
Közben megjött az eBayen vett betétes, triatlonon egyberuhám is. Nem akartam a depóban öltözködni, az úszás végi limitidő nem a víz elhagyását, hanem bringával való elindulást jelenti. Nem akartam a hasznos időmet öltözéssel vesztegetni, tudtam hogy közel leszek a limithez (find my limit :-), ne ezen múljon már.
A bringával sok dolgom nem volt. Tettem rá egy S-bend jellegű könyöklőt, és a bringa teljesen alkalmas volt a 40 kilométeres távra. A Mizuno Wave Inspire cipővel sem volt gond, ezzel tehát minden felszerelés összeállt. Teltek a napok, közeledett a verseny hétvégéje. Megterveztem a depózást, megterveztem a frissítést, néztem az időjárásjelentést (szép időt mondtak), és egyre jobban izgultam. Vajon eleget készültem? Milyen lesz a hideg vízből rajtolni? Nem kellett volna még többet edzeni? Szóval kurva ideges voltam. A verseny szombaton volt, pénteken kicsit előbb jöttem el munkából, vettem kaját másnapra, és elkezdtem otthon módszeresen összepakolni a másnapi felszerelést. Minden ki volt rakva az ágyra, sorban fogytak a tételek a különböző ellenőrzőlistákról, és miközben pakoltam, kaptam egy sms-t.
A szervezők jelezték, 16 órával a rajt előtt, hogy a verseny elmarad.
Egyből uzsgyi Facebook, miafasz van? Addigra már forrtak az indulatok a verseny oldalán. Kezdett kirajzolódni egy groteszk háromszög a szervezők, a triatlon szövetség, és a bringapálya biztosításáért felelős fejér megyei rendőrség között. Mindenki a másikra mutogatott, hogy részükről rendben lenne a verseny, de valamelyik másik fél részéről még szükség volna valamire hogy meg lehessen rendezni. A versenyzők csalódottsága leírhatatlan volt. Volt, aki már a helyszínen volt, szállást foglalt, és ott tudta meg, hogy mi van. Volt, aki külföldről tartott épp hazafelé, és így tudta meg, hogy hiába. A versenyzők között sem volt egyetértés, mindenki haragudott a három szereplő közül valakire, és védett másvalakit, így sajnos a versenyzők egy része is egymásnak ugrott. De a tényeken ez mit sem változtatott: nem lesz verseny.
Na most mi legyen?
A kapcsolódó Facebook poszt alatt tudsz hozzászólni:
https://www.facebook.com/tri40plusz/posts/340636299780089
Blood, Sweat and Gears 