…még csak február 26-át mutatott a naptár, de már eljött az idei első verseny ideje. Bulifutamnak indult, de nagy kidöglés lett a vége:  http://vuelta.hu/vakond-futam-kobanya

Először nem is gondoltam rá, hogy ezen indulni kellene, de úgy hozta a sors, hogy a Trail Running Hungary csapata embert keresett, én pedig lecsaptam a kínálkozó alkalomra. Igaz, ez se nem trail nem volt, se nem running, de jó mókának ígérkezett. Mint utólag kiderült, az is lett.

12 perc bringázás jutott egy főre, de ezalatt gyakorlatilag annyira ki lehetett  készülni mint egy maxra futott Cooper-teszten. A pálya jellegéből adódott, hogy egy másodperc pihenő nem volt benne: folyamatos kigyorsításokból, és az utolsó pillanatra hagyott fékezésekből állt a futam. A vizes, csúszós betonpadlón csak egy hajszál választotta el a bekanyarodást a pofáraeséstől, nagyon kellett vigyázni.

A váltóban a harmadik (befutó) hely lett az enyém, ez való nekem, a Team Kivi-ben is mindig ez a posztom. Mire sorra kerülök, addigra már fel lehet térképezni a versenyt, informácókat lehet gyűjteni a már végzett emberektől. A két legfontosabb infó az “ez nagyon kemény!” és a “kuvára csúszik!” volt. A pálya lényegében nem tartalmazott egyenes szakaszokat, derékszögű kanyarok egymásba fűzésével jelölték ki a nyomvonalat. Nagyjából egyenletesek lettek a körök: 4:00, 4:14, 4:06 . Az átlagpulzus 183 volt, ez mindent elmond. Master1 kategóriában a 6. helyen végeztünk, abszolútban a 16.-on.